Archívum



LOPOTT ÁLMOK, BUDAPEST ÁRAMLAT

A Tat Galéria kiállítási sorozatában, június 7-én Pinczés József festőművész mutatkozik be. A kiállítás címe Lopott álmok. Pinczés József festőművész Debrecen született 1982. január 21-én. 2002-2008 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, Budapesten a festő és művészettörténet, rajz és vizuális nevelőtanár szakon szerzett diplomát. 2006-ban a Müncheni Akademie Der Bildenden Künsten képezte magát. Mesterei Károlyi Zsigmond, Radák Eszter, Ferenczy Zsolt és Bodó Károly voltak. 2011-től a Tat Galéria állandó alkotóművésze. A kiállítás július 25-ig volt megtekinthető. A lenti két kép némi ízelítő a kiállításból:

 

 A kortárs kontextus kiállítási sorozat, így Pinczés József "Lopott álmok" című kiállítása is abból az állításból indul ki, hogy a festészet, különösen a kortárs festészet nem halott. Sőt mi több nagyon is jól van! A közönség egyre érzékenyebben reagál a kiemelkedő művészi kvalitással alkotott, mesterségbeli tudást mutató, egyedi stílust (nem valamely nemzetközi sztár hazai reprikánsa) magáénak tudó alkotók műtárgyaira. Az irány tehát jó: lassan ismét előtérbe kerül a művészet maga.

Képek a vernisszázsról



Pinczés József a Tat Galériában új alkotásait mutatja be. A Lopott álmok allegorikus kép. A szarka, csőrében a csillogó tárgyal, vezeti be a kiállítást. A csőrében lévő lopott tárgy és a madár, a meglopás pillanata egyszerre profán és banális. A kép ami előttünk van ismerős, hisz láttunk már ilyet, de nehéz eldönteni, hogy a valóság, vagy egy álom, esetleg egy emlékkép a múltból kelt életre. Az is lehet, hogy a kép egy másik álomból van. A kiállítás lebeg a vélt valóság és a képzelet határán. Felidéz egy nyaralást, egy karácsonyt, egy talán soha nem volt gyermekkori cirkuszi élményt, egy érzést, ami talán a szerelem maga. A tárlat egyensúlyozása hasonlatos az élethet, ahol néha a vágyak, álmok, helyzetek lesznek realitássá és a valóság lesz irreális.   


Lopott álmok



Mányoki Endre: Ötven év magány
Az írás az Irodalmi Jelen portálon olvasható, itt láthatók további szövegek Pinczés József alkotásaira. Köszönjük, hogy meglátogatja a http://www.irodalmijelen.hu/ portált is.


Nem szeretem a képeket olvasni. Irodalmár vagyok, ez lenne pedig a természetes. Sokan, írók, így is közelednek a képekhez: elmondják, amit róluk szavakban el lehet. Én nem tudom.
A képek befogadása nem nyelvi természetű. A kép érzéki műtárgy, már fogantatása idején is ez a karaktere. Legkivált az olajfestménynek. Sosem festettem vászonra olajjal, de érzem így is a kezemben a ragadást, a simulást, a rétegződést és alakulást foltokból, pászmákból, fényekből. Érzem a közel vonzását, a szaglászásig. És a kényszermozgást a képből kifelé. Befelé, kifelé, folyton.
A jó festmény egészben hat, egészként működik. Befogadása szinte villanásszerű és közvetlen. Az értelmező elme ezután kezd működni, mintha lenyomozná az élmény okát, a hatás mikéntjét; mintha bejárná egy folyó forrásvidékét. Ezt, amikor a rációra bízzuk a befogadást, nevezhetjük másodlagos élménynek. (Az irodalmi mű, kiváltképpen a próza, éppen fordítva dolgozik: az olvasó lassan épít föl egy világot, és ebben a lassú építkezésben a tér, a látvány, az élet ezernyi rekvizítuma, még a hiányok is, egy soha végképp össze nem álló egésszé szervesülnek.)
Pinczési festészetében ez a két hatás mintha egyszerre kívánna érvényesülni. Nem mindig és nem egyaránt, de jellegzetes módon a képek szinte egy időben ütnek és mozdítanak meg. A néző, legalább is én, a látvány befogadásakor azonnal erős kényszert érez, hogy belépjen a képmezőbe, és rész vegyen (részt kérjen) a történésből. Ezzel egyszersmind ambivalenciák egész szövevényébe sodorja magát, hiszen még nem nyugodott meg (izgult fel) eléggé a vizuális hatástól, s máris be akar kapcsolódni valamibe, ahová csak az értelme vezetheti el.
Ez a történést, értelmezést kereső ráció újra meg újra képi kihívásokkal szembesül, olyan szépségekkel és izgalmakkal, amikhez nem az eszével szeretne hozzátapadni. Bele is veszne szívesen a látványba, ha ugyanebben a pillanatban el nem hívná egy másik, és a kettő között azonnal nem kívánna kapcsolatot találni. Kijjebb hátrál, és még több elbeszélést talál, még több dilemmát.
A szemlélő, én, lassanként meggyőzi magát, hogy nem kell folyvást úton lennie. Elfoglalhat egy olyan pozíciót (képtől függ, hogy a tér melyik pontján), ahonnan nem szükséges elmozdulnia. Ráébred, hogy ez a mesét élvező gyerek, a mítoszt megélő felnőtt státusa és helyzete. Kicsit távolabb az érintéstől, de közel az élményhez.
A Száz év magány elején láthatjuk ezt egészen precíz leírásban:
“– Most cáfolhatatlan bizonyságot fogunk nyerni Isten végtelen hatalmáról. – A ministráns odavitt egy csésze sűrű és gőzölgő csokoládét, amit Nicanor atya egy szuszra fölhajtott. Majd zsebkendőt húzott ki az ujjából, megtörölte a száját, széttárta a karját, és lehúnyta a szemét. Nicanor atya ekkor tizenkét centire a föld fölé emelkedett.”
A kép itt is többszörösen rétegzett: Nicanor atya 12 centivel a föld fölött bebizonyítja Isten létezését. A hívők néhány centire ettől a jelenettől “a jelenség isteni eredetét nem vonhatták kétségbe.” És az olvasó néhány centire a szövegtől és a benne foglalt képtől mindezt magában fölépíti. Mondhatni: így teljes a világ.
Noha így sem, természetesen. Pinczés festményein sem, a regényben sem. Bennünk sem, a mesében sem és a mítoszban sem. A valóságban sem és az emlékezetben sem. Csak az ambivalenciák sűrűjében az, csakis ott teljes. Élmények és értelmezések újra- és újraformálódó rendjében.
Nézzünk meg egyet közösen. A legjobb választás talán a Kilégzés volna, de azzal a most lehetőnél több időt kellene együtt tölteni. Cím nélkül – igen. Nem befolyásol semmi.
Első élményem: a fények, melyek szinte abszurd rendben, minden irányból s minden irányba áramolnak. A terükben állok, de nem érzem térnek. Síknak sem. Nem érzem valóságosnak, de misztikusnak sem. Mégsem bánt, hogy belekeveredtem. Szemlélődöm, mint egy hitetlen a templomi tavaszban, nyárban. Aztán elkezdem a helyemet keresni, s persze benne. Ehhez közelebb kell lépnem, hiszen a fényben és a fényből ismerősnek tetsző alakok, alakzatok bontakoznak. Próbálom őket azonosítani: asszonyok, gyermek, sámli, luftballon, házfal, ablak, szarka, ugróiskola, híd, valami marha-forma állat, Nap… de egyikkel sem jutok többre a semminél; a Nap fekete, a híd talán csak Csontvárytól híd, de lehet, hogy Szőnyitől, akkor viszont vasúti töltés vonat nélkül… az emberek inkább bábúk, a kisgyerek talán röpülni szeretne, de a léggömb nem emeli el; a fal légnemű; és az ugróiskola: kartondoboz, széthajtogatva.
A rendszeralkotó szándék kibicsaklik: nem találok érvényes narratívát, ami a képelemeket egymással összekötné. S maga a vizuális rendszer se arra sarkall, hogy magában a szerkezetben keressek táplálékot az értelmemnek. Közelről a festmény éppen annyira fragmentált, olvadékony, mint amennyire messzebbről nézve foltszerű. A részek közelről szemlélve kitárulnak, az egész pedig mintha nem akarna egységgé összeállni.
A Cím nélkül nem segít. Nem sugalmaz jelentést, nem nyújt impulzív, érzéki élményt. Magamra hagy a dilemmáimmal, az ambivalenciáimmal. Egy kép, amin semmi sem önmaga, de az ellentéte sem, a hiánya sem, a funkciója sem. Egy kép, amelyen minden tárgy egyedül van, és mindenki magányos – mégis, a legmagányosabb én vagyok, a néző.
Közel mehetek, miként a falu népe Nicanor atyához. De a megváltás esélyét nincs semmi, ami fölkínálná. Még a csoda kétsége sem. Ez történt velünk az elmúlt 50 pazarló év alatt. Legalább is Pinczés mester szerint. Ha gondolt valami ilyenre egyáltalán.


Pinczés József a Virág Judit Galériában

 
Pinczés József Budapest áramlat című kollektív kortárs kiállításban látható a Virág Judit Galériában, 2011. május 27-től június 30-ig. A Virág Judit Kortárs Galéria 40 év alatti festőművészeknek kiírt pályázati felhívására több mint 200 pályázat érkezett. A szakmai kuratórium fáradságos és nehéz döntés után a következő 11 művészt válogatta be a Budapest Áramlat című kiállításra: Csató József, Debreczeni Imre, Fridvalszki Mark, Király Gábor, Kristóf Gábor, Mátyási Péter, Pinczés József, Sándor Krisztián, Szentesi Csaba, Szőke Krisztián, Töröcskei Bence. 
A szakmai kuratórium tagjai voltak: Topor Tünde művészettörténész, az ArtMagazin főszerkesztője, Fenyvesi Áron művészettörténész, a Trafó Galéria vezetője, Készman József művészettörténész, a Műcsarnok Kurátori Osztályának Produkciós Vezetője, Ledényi Attila művészeti kommunikációs szakember, az Edge Communications igazgatója, Sárvári Zita a Virág Judit Kortárs Galéria és a kiállítás kurátora.
A csoportos festészeti kiállítás célja, hogy bemutassa a ma Magyarországon uralkodó legújabb festészeti tendenciákat, a legújabb stiláris utakat, egyéni hangvételeket. Galériánk számára az is fontos, hogy kiállítási programjainkkal kihangsúlyozzuk a festészet folytonosságát és ezen új irányzatok bemutatásán keresztül élénkítsük a közönség és az újgenerációs festőművészek kapcsolatát. A 2011. május 27. és június 31. között megrendezésre kerülő kiállítás rendhagyó kurátori munka mellett szerveződik. 15 meghívott művész mellett, 15 pályázati úton kiválasztott művész kap bemutatkozási lehetőséget a Virág Judit Kortárs Galériában.

Kortárs kontextus IV. - Korlátok a fejekben...


Március első napján a TAT folytatta Kortárs kontextus című kiállítási sorozatát. Ezalkalommal festő- és grafikusművészek, valamint az intermédia műfajában alkotó művészek kiállítása nyílt a galéria terében. A kiállítás megtekintését 18 év alatti látogatóinknak nem ajánljuk!



 Tat Szalonest - Korlátok a fejekben 02...

A Tat Galéria fontosnak tartja annak a megvitatását, mi is ez az ország, miért olyan, amilyen, milyen tendenciák, folyamatok hatnak a társadalomra és ezáltal a művészetre. Ennek okán kezdeményeztük a Tat Szalonestek rendezvénysorozatot, amelynek legújabb beszélgetése 2011. március 24-én volt. Az esten a galériában jelenleg is látható kiállítás alkotóival beszélgetett Rónai-Balázs Zoltán költő a tárlat társkurátora és Bretus Imre a Tat Galéria kurátora. 

A kiállítás kapcsán rendezett második háttérbeszélgetésre 2011. április 12-én 18 órakor kerül sor.


A Korlátok a fejedben vannak című kollektív kiállítás egyik alkotója Pinczés József volt. Pinczés József Debrecenben született 1982. január 21-én. 2002 és 2008 között járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, mesterei Károlyi Zsigmond, Radák Eszter és festőművészek voltak. 2006-ban ERASMUS ösztöndíjjas, Münchenben az Akademie Der Bildenden Künste-n. 2002-óta kiállító festőművész.

Horváth Roland 1979-ben született. 1998-ban a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanult, majd 1998 és 2003 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott. 1998-ban Domanovszky, 1999-ben Pannon-Color, 2002-ben Barcsay, 2003-ban Herman Lipót-díjakat kapott. 2009-ben Derkovits ösztöndíjas. 


Mayer Éva grafikusművész, Pozsonyban született 1983-ban. 2003 és 2009 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem (képgarfika, vizuális nevelőtanár) szakon folytatott tanulmányokat. 2007-ben a Crawford College of Art and Design (CIT), Cork (IRL) hallgatója. 2010-től tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, 2009-től Magyar Grafikusművészek Társaságának. 2011-ben a "MEGA-PIXEL 2010" zsűri díjat kapta a Digitális Alkotások Országos Tárlatán. 2009-ben a IV. Országos Művészeti Diákköri Konferencia, képgrafika kategória – 1. díjazottja, 2008-ban Kondor Béla Alapítvány díjasa. 2006-2007-ben Erasmus-ösztöndíjas, 2006-ban Barcsay Jenő Alapítvány díj, fődíjasa, 2005-2006 között a Magyar Köztársasági ösztöndíjasa, 2004-ben a „Szerintem a világ” alkotói pályázat első első díjasa.

Palman Zsuzsi 1983-ban született. 2005 és 2010 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem, tervezőgrafika szakos növendéke. 2006-ban részt vett az "European Identity" csoportos kiállításon Prágában. 2008-ban Erasmus ösztöndíjas az Universidad Politécnica de Valenciában. Diplomamunkája Weöres Sándor verseinek művészeti átértelmezése volt. A mai friss, kortárs alkalmazott grafikai művészet ígéretes, lendületes és elmélyült alkotója. Palman Zsuzsi a TAt Galéria alkotóművésze.


Könyv Katalin festőművész. Az 1984-ben született alkotó 2003-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakos hallgatója volt, Károlyi Zsigmond, majd Gaál József mestereknél. 2006-ban „Erasmus” ösztöndíjas a spanyolországi Cuenca-ban. 2003-óta kiállító alkotó. Legfontosabb kiállításai: „Best of Diploma” - Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2008; „A rendszerváltás 20 éve pályázat” - Collegium Hungaricum, csoportos Berlin, Párizs, Bécs; „Friss” - Kogart, csoportos Budapest; „Mosolygó Mona Lisa IV.” Volksbank Galéria, Budapest; „Art Fair” - Műcsarnok, csoportos, Budapest 2009; „Regeneration, Espace Belleville” - Párizs, 2010.


Szigeti Gábor Csongor intermédia művész Csíkszeredán született 1980-ban. 1990 és 1998 között Nagy István Képzőművészeti Líceum, szobrász és kerámia szakán folytatott tanulmányokat Csíkszeredán, majd 1999 és 2000 között Budapesten a Dekoratőr Iskolában, 2000-2001 között az Óbudai Képzőművészeti Szakközépiskolában, majd 2001- Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képgrafika tanszékén 2003-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem, Intermédia tanszékén. Az Ars Hungarica Alapítvány, a Magyar Állami Tehetséggondozó Ösztöndíjasa, Barcsay-díjas, az Országos Művészeti Diákköri Konferencia, Magyar Iparművészeti Egyetem különdíjasa, Ludwig ösztöndíjas. 2004-ben Köztársasági ösztöndíjas, Székely Bertalan ösztöndíjas.